A hang története: Paul Mescal új filmje és kritikája
Paul Mescal, az Oscar-jelölt színész, producerként is debütál a Horizont filmfesztiválon bemutatott „A hang története” című filmmel, ám a várakozásokkal ellentétben a végeredmény messze elmarad a kívánt szinttől. A film, amely a népzenéről és egy lehetetlen szerelemről mesél, süketnek tűnik a valódi érzelmekkel és jelentőséggel szemben, amelyekért a mozi virágzott.
Szerelmi történet és gyenge forgatókönyv
A film középpontjában Lionel áll, aki a farmon nőtt fel, és a népzene iránti szenvedélyével találkozik Daviddal egy bostoni konzervatóriumban. Az események azonban hamar elcsúsznak, ahogy a film elvész a lassú fejlődésben és a sekélyes cselekményben. A történet nem képes megragadni a néző figyelmét, és a szerelmi szál, amely laborál ezekkel a témákkal, inkább unalmas, mint izgalmas. Az érzelmi mélység hiánya miatt a film több szempontból is önismétlő és középszerű.
Nincs valódi üzenet, csak felszínes ábrázolás
A rendező, Oliver Hermanus, nem tudja a ritmust megtartani, ami végül a film katasztrofális második feléhez vezet. Az első óra beállítja a kérdést, ám a második órára már esőfelhők borulnak a történetre, és a néző számára csupán üres képek maradnak. A katarzishoz fűzött remények ellenére a film nem képes elérni a célját, és a nézők valószínűleg csak ásítással reagálnak a drámai befejezésre.
Paul Mescal: egótrip vagy valódi tehetség?
A film középpontjában álló Paul Mescal bravúrosan hozza Lionel karakterét, de a film második felével való küzdelembe kifullad, és lehet-e jó vagy rossz színész, ez esetben kérdéses. Míg Josh O’Connor pedig jól játszik, úgy tűnik, hogy Mescal önmaga felé tereli a figyelmet, mintha ez a film csak az ő egója mentén lett volna tervezve. A nagy várakozás az Oscar-jelölésekre valószínűleg álom marad, hiszen a film papíron jobbnak tűnt, mint amit megvalósítottak a vásznon.
A realizmus hiánya és a kulturális képviselet
Mescal a kisebbségi szexualitás ábrázolását célozza meg a filmben, ám a végeredmény ugyanúgy felszínes marad. A film nem mélyed el az amerikai népdalok történetébe, így a nemzetiség megjelenítése is kérdéseket vet fel. Az üzenetek ködösek, a megvalósítás pedig felemás, ezáltal a nézők kétségei tovább növekednek.
A hang története tehát sokat ígérő népdal alapján készített, ám a valóságban hamisan csengő, hosszú és unalmas melodrámával zárul. A CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon való bemutatója ellenére a magyarországi premier elmarad, ami azt jelzi, hogy a film eredménye önmagáért beszél: a nézők elkerülik majd a mozit, ha a sikerélmény helyett csak üres ígéretek várnak rájuk.
Forrás: www.origo.hu/filmklub/2025/09/paul-mescal-a-hang-tortenete-gladiator
