Új őslénytani felfedezés a Bakonyban
A közelmúltban egy különleges őslénytani lelet bukkant elő az ELTE Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoport munkatársainak kutatásai során a Bakonyban. A kutatók egy 85 millió évvel ezelőtt élt krokodilfaj, a Doratodon carcharidens maradványait azonosították. A lelet az iharkúti dinoszaurusz-lelőhelyről került elő, ami jelentős tudományos felfedezést jelent.
A felfedezés során egy kivételesen jó állapotban megmaradt koponya alapján sikerült rekonstruálni a ragadozó teljes alakját. A kutatás vezetője, Ősi Attila hangsúlyozta, hogy korábban csak fogak és törmelékek utaltak a faj jelenlétére, azonban az új lelet révén végre teljes egészében sikerült meghatározni a ragadozó küllemét.
A lelet rejtélyei
A lelet megdöbbentő információkat hordoz a kora kréta korszakról. A Doratodon, amely mindössze másfél méter hosszú volt, dinamikus, szárazföldi ragadozó lehetett, amelynek koponyája és húsevő fogaik alapján gyors mozgású, fűrészelt fogú ragadozóként élhetett. Ez alapvetően eltér a ma ismert vízhez kötött krokodilok életmódjától.
Érdekes, hogy a kutatók szerint a koponya két darabját négy év különbséggel találták meg. Az utólagos vizsgálatok során kiderült, hogy ezek a darabok tökéletesen illeszkednek, és ugyanahhoz az egyedhez tartoznak. Rabi Márton, a Tübingeni Egyetem kutatója, Ősi Attila és az új tanulmány első szerzője, Szegszárdi Máté közösen vizsgálták a leletet.
Evolúciós újragondolás
A kutatók felfedezései megkérdőjelezik a korábbi nézeteket, amelyek szerint a Doratodon egy déli, afrikai eredetű krokodil lenne. A részletes anatómiai vizsgálatok nyomán kiderült, hogy a Doratodon északról származik, rokonai pedig Észak-Amerikában és Ázsiában éltek. A félelmetes megjelenés nem közös származás eredménye, hanem az evolúciós konvergencia egyik figyelemre méltó példája, amely azt mutatja, hogy hasonló életmódot folytató fajok egymástól függetlenül fejlődhetnek hasonlóvá.
Ez az új megértés nem csupán a Doratodon meséjére vonatkozik. A kutatók újraértékelték más, korábban afrikai bevándorlóknak tartott európai kihalt gerinces fajok bizonyítékait is. Az eddigi nyomok alapján valószínűbbnek tűnik, hogy ezek az állatok ősi, a kontinensek feloszlása előtt kialakult leszármazási vonalak maradványai voltak, amelyek Európában túléltek az idők során.
Összegzés
Rabi Márton összegzésében hangsúlyozta, hogy az őslénytani bizonyítékok nem mondanak ellent a korábbi geológiai adatoknak. Az új felfedezések révén világossá válik, hogy Európa a kréta időszak során valószínűleg együtt fejlődött Ázsiával és Észak-Amerikával, ami új lehetőségeket kínál a dinoszauruszok és más fajok vándorlásáról alkotott elképzelések újragondolására.
