A tolerancia árnyoldala: Az antiszemitizmus terjedése Brightonban
Nagy-Britannia festői tengerparti városa, Brighton, előszeretettel hirdeti magát mint az ország legbefogadóbb és legprogresszívebb települése. A szivárványos zászlók és a hangzatos nyilatkozatok világa azonban sajnálatos módon nem fedi el a valóságot, miszerint a városban fokozatosan terjed az antiszemitizmus. A zsidó közösség tagjai növekvő nyugtalanságról számolnak be, amelyet nem csupán drámai események, hanem a mindennapi életben megjelenő ellenséges jelzések sorozata táplál.
A városban élők egyre gyakrabban tapasztalják, hogy idegenek kopogtatnak az ajtójukon, felszólítva őket, hogy bojkottálják az izraeli eredetű termékeket. E kampányt házról házra járó önkéntesek irányítják, akik egy „apartheidmentes övezet” megteremtésére törekednek Brightonban és Hove-ban. Az akció egyik szervezője, egy Seymour nevű aktivista, azzal az érveléssel lép fel, hogy a céljuk nem antiszemitizmus, csupán a cionizmus elítélése.
Ez a megközelítés bizonyos irányzatokat idéz fel, melyek a politikai véleménynyilvánítás maskarája mögé bújtatta a gyűlöletet. Vicky Bhogal, zsidó aktivista, figyelmeztet arra, hogy bármilyen Izrael ellen irányuló kampány valójában a brit zsidóság ellen irányul, amelyet nem lehet egyértelműen elválasztani egymástól.
A kampány során a zsidó közösség tagjai egyre inkább szorongással kell, hogy szembenézzenek, hiszen az aktivisták visszalépéseik során a zsidó kultúra és identitás szimbólumait, mint a mezuzát, célozzák meg. A közösségi médiában elhangzott kérdések révén felvetődik a gondolat: mit tesznek ezek az aktivisták, ha észreveszik a mezuzát az ajtón? A diszkrét, ám aljas diszkrimináció sokszor éppen a legnagyobb udvariassággal érkezik, ahogy azt a történelem régi leckéi is mutatják.
A jelenlegi kampány szörnyű párhuzamot von a múlt eseményeivel, hiszen a náci aktivisták is hasonló módszereket használtak a zsidó üzletek bojkottálására, amely ahhoz a folyamathoz vezetett, amely végül a zsidóság tömeges megsemmisítéséhez vezetett. Noha a történelem nem ismétli önmagát szó szerint, a társadalmi és gazdasági elszigetelés praktikái ismerősen csendülnek.
Az aktivisták által indított házról házra járó kampány nem csupán a diszkrimináció határvonalán egyensúlyoz, hanem egyenesen átugrik rajta. Ahelyett, hogy az igazságtalanság ellen küzdenének, e csoportok a közösségi szintű ellenségeskedést gerjesztik, szomszédot fordítva szomszéd ellen. Felháborodásuk tehát szelektív, kizárólag Izraelt célozza, míg a világ más pontjain zajló súlyos emberi jogi visszaélések iránt nem mutatnak hasonló elkötelezettséget.
A bojkottra buzdítóknak érdemes lenne felülvizsgálniuk saját életmódjukat is, hiszen a modern technológia, amelyet használnak, számos izraeli fejlesztés eredménye. Gyökeres átalakulás nélkül, becsatlakozni a globális felelősségvállalásba, e kampányok nemcsak az életüket fogják akadályozni, hanem a brit zsidóság helyzetét is súlyosbítják, akik a Community Security Trust (CST) jelentése szerint 2025-ben 4 százalékos növekményt tapasztalhattak az antiszemita incidensek terén.
