A középkori állatperekről: A macskák különös kivétele
A középkor során, egészen a 18. század végéig, Európa számos országában sor került állatok bíróság elé állítására. Hazánkban és más országokban az állatokat ugyanúgy vonhatták felelősségre bűncselekmények elkövetése miatt, mint az embereket. Az állatok perének különlegessége abban rejlett, hogy ügyvédet kaptak, bíróság elé idézték őket, és bizonyos esetekben halálra is ítélhették őket. Ybármennyire is bizarr lehet ez a mai szemünkben, a középkor emberei jogi értelemben komoly bűncselekményeket tulajdonítottak a különféle állatoknak.
Meghökkentő módon azonban a macskák a bírósági feljegyzésekből szinte teljesen hiányoznak. Míg sertéseket, kutyákat és akár patkányokat is perbe fogtak, a macskák megúszták a bíróság elé állítást. Kérdés merül fel: miért voltak ők ennyire szerencsések? A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a macskák nem követtek el olyan egészen drámai cselekményeket, amelyek más állatok esetében az állatpereket indokolták volna. A korabeli jogi normák szerint nem fordultak elő gyilkosságok vagy súlyos balesetek éppen a macskák által.
Az állatperes rendszer és miként érintette a macskákat
A középkorban gyakori gyakorlat volt, hogy a vadállatok bíróság elé kerültek, ha kárt okoztak az emberek számára. Ha például egy sertés halálra gázolt egy gyermeket, az állatot gyilkossággal vádolták és komoly büntetés várt rá. Az ügyekben valódi bírák és ügyvédek jártak el, a büntetések pedig sokszor megszorításokat tartalmaztak, éppen úgy, mint az emberek esetében. Ebbe a példátlan jogi rendszerbe beleillett az is, hogy az elítélt állatokat börtönbe zárták, vagy ugyanúgy végeztek velük, mint az emberi bűnelkövetőkkel.
Érdekes módon nemcsak a nagyobb állatokat perelték be, hanem kisebb kártevőket is, mint például patkányokat és egereket. Ezeket az egyházi bíróság elé idézték, ha komoly károkat okoztak a mezőgazdaságban. Az ilyen eljárások során előfordult, hogy védőügyvéd halasztást kért a vádolt állat számára, vagy azt állította, hogy az adott kártevők nem tudnak biztonságosan megjelenni a bíróság előtt. Az egyik leghíresebb ügyben a patkányok ügyvédje érvelt azzal, hogy a macskák fenyegetésével kell szembenézniük, ezért nem tudnak megjelenni.
A macskákat elkerülte a jogi felelősség
Hiába voltak hát komoly bírósági eljárások, a macskák mégis hiányoztak a perkultúrából. A fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint az állatpereket megélt korokban a macskák nem kerültek bíróság elé. Ennek prózai magyarázata, hogy sosem követtek el olyan cselekményeket, mint más állatok: nem ölték meg a gyermekeket, nem okoztak halálos baleseteket, és nem pusztították el a termést.
Valóban, a középkor emberei nem tartották a macskákat törvénytisztelőbb állatoknak, ám a nekik tulajdonított boszorkányos erőkkel és természetfeletti kapcsolatokkal összefüggésben sok helyen üldözték őket, és kegyetlenül bántak velük. Az állatperes rendszer hátterében sokkal inkább az állatok viselkedésének és testfelépítésének sajátosságai álltak, mintsem bármiféle különleges erényeik. Miközben sertéseket, kutyákat és patkányokat sorra állítottak bíróság elé, a macskák hiányzása emlékeztet minket a történelem egyik legfurcsább jogi gyakorlatára, amely a középkor jogi környezetében alakult ki.
