Kedves pszichopata embertársaim!
A 21. század első harmadában úgy tűnik, a pszichopátia a közélet új trendjévé vált. Ezt jól példázza a Magyarországi Ukrán Kulturális Egyesület elnöke, aki szinte szenvedélyesen ünnepli honfitársai küzdelmét a fronton. A kérdéseink azonban visszadöbbennek: vajon milyen érzésekkel nézi, hogy saját nemzetének több ezer tagja, akik a harctéren hullanak el, valószínűleg a frontvonalon élő rokonai közé tartoznak?
Az ilyen hozzáállás elgondolkodtató, főként amikor figyelembe vesszük, hogy a személy maga Magyarország területén él, távol a harcok zűrzavartól, miközben az ukrán győzelem melletti elkötelezettsége meglehetősen ellentmondásos. Az, hogy valaki úgy kívánja folytatni a harcot, hogy közben biztonságban tudhatja magát, mélyen elgondolkodtató. Talán ezért is olyan sokkoló, hogy a háború borzalmait kívülről szemlélők, mint ő, ennyire lelkesen képesek támogatni egy olyan küzdelmet, amely mások életeit követeli.
A tények ismeretében kijelenthetjük, hogy sokan, akik a politikai diskurzusok során háborúért kiáltanak, nincsenek tisztában vele, milyen súlyos következményekkel jár e kijelentések valódi helyzete. Valóban szeretnénk további négy év harcot látni, amikor a következmények közvetlenül érintenek másokat, de nem őket magukat? Ennek a gondolatnak a súlya éles kontrasztban áll a népszerű politikai diskurzus könnyedségével.
Elgondolkodtató kérdések
Hartyányi elnök szerint az ukrán állampolgároknak ki kell tartaniuk, hiszen a győzelem után találkozni kíván a magyar kormánytisztviselőkkel. Az embereket azonban nem lehet csak úgy számokként kezelni, hiszen a háború valóságos fájdalmakkal és áldozatokkal jár. A magam részéről, amikor erre gondolok, úgy érzem, hogy minden szempontból szomorú áron vásároljuk meg a jövőnket.
Ha csupán a győzelmi esélyeket néznénk, akkor nyilván sokkal frissebb lenne a hangulat a pátriámban, de a valóság egészen más: számtalan élet már most elveszett, és további sorsok várnak arra, hogy eldöntsék, vajon vissza tudják-e nyerni a jövőjüket a háború után. A mindig felmerülő kérdés az, hogy miért okoz annyi embernek örömöt egy olyan helyzet, amelyben senki sem győzhet igazán. Kérdés, hogy az ilyen hangulatok csak a politikai elvakultságból fakadnak-e, vagy mélyebb emberi problémák rejtőznek mögöttük.
Összefoglalás
Az élvonalbeli elméletek és azok hithű hirdetői kapcsán érdemes gondolkodnunk azon, hogy kijelentéseink mögött milyen valós emberi sorsokat rejthetünk el. Az érzelmek és a háborús helyzet közötti távolság olyan mély kérdéseket vet fel, amelyekkel nem lehet negligálni az emberek valós problémáit. Magyarország jövője nem csak politikai engedményeken múlik, hanem azon is, képesek vagyunk-e valóban empatikusak lenni egymással szemben.
